Egy kedves civil meglátása rólunk :) Köszönjük ezeket a sorokat!

"Szeretem. Csodálom. Tisztelem.

Szeretem azért, ahogyan beszél a betegeiről: szeretettel, tisztelettel, csillogó szemekkel.
Csodálom a türelméért, az elhivatottságáért, a munka iránti őszinte rajongásáért.
Tisztelem, amiért még mindig itt van, sz@rból várat épít, a semmiből gazdálkodik és meg tudja tartani a méltóságát.

Amikor szorosabb kapcsolatba kerültem velük, egy vidám, néha kicsit bolondos társaságot ismerhettem meg, akik kedvesen és nyitottan fogadtak, holott nem vagyok egészségügyis. Ismerkedtünk, beszélgettünk, bepillantást engedtek az ő világukba … kezdtem megérteni őket, és mindig igyekeztem továbbadni azt, amit tapasztaltam, hogy más kívülálló véleményét ez által formáljam. Nem tudom, mennyire vagyok sikeres ebben, fordítva is adom az információkat, hogy esetleg hogyan lehetne kicsit enyhíteni a viszonyt. A kevés tapasztalatom, ami van a magyar egészségüggyel kapcsolatban azt mutatja, hogy nagyon sok elhivatott ember dolgozik itt, akik szívvel-lélekkel, foggal-körömmel küzdve viszik a mindennapokat, olykor emberfeletti erővel.
Ezt tartsuk szem előtt, amikor a nővérke a pult mögött nem úgy reagál, vagy az asszisztens egy keményebb hangnemet talál megütni. És mindig igaz a mondás, hogy amilyen az Adj’ Isten, olyan a Fogadj’ Isten. Egy mosoly, egy kérem és egy köszönöm olykor csodákat tehet.

Egy egészségügyis barátja lenni azt jelenti, hogy mindig jó oka van, ha nem veszi fel a telefont, vagy éppen kinyomja azt. És sosem haragudni rá.
Hogy bármikor számíthatok a segítségére, közvetve vagy közvetlenül.
Hogy ha teheti, tartalmas időt akar velem tölteni.
Hogy néha kiborulva, mérgesen, szomorúan vagy éppen teljesen felpörögve hív, és mesél. És jó hallgatni, néha ijesztő, hajmeresztő, borzongtató.

Köszönöm, hogy az (Őr)angyalaink vagytok, és köszönöm, hogy a barátaim vagytok. És egy kicsit azt remélem, hogy csak olyan helyzetben találkozzunk, amit mi magunk akartunk, hogy legyen."