mindiganyázol

mindiganyázol

A 10 millió szakértő országa

2015. augusztus 04. - CCA

Egy mentőkolléga gondolatai:

„-Kellene róla egy röntgen."                  facepalm2.jpeg

„-Rendelnék egy mentőt.”

„-A Jánosba kellene vinni.”

Adott szituációban nem tűnik fel, egyszerű bárdolatlanságnak gondolod, ráfogod arra, hogy megint megcsúszott a kommunikáció, csak nem úgy gondolta, kijavítod talán ha épp olyan hangulatod van, de van hogy mégsem mert úgyis tudod, hogy egyszerűbb kikerülni a konfliktust mint népnevelőset játszani.

De aztán rájössz egy idő után, hogy ezek nem egyedi esetek. Rájössz, hogy sajnos rendszerszintű a probléma, hogy nem azért nem jöttek ki a tüntetésre mert nem értek rá, hanem mert tényleg nem fontos nekik a munkád.

Mert Ők úgyis jobban értenek hozzá, te csak egy szolgáltató vagy, hordszékcipelő, tisztábatevő.

Persze Ők is meg tudnák csinálni és egyébként is jobban értenek hozzá, de ugye az adójukból azért adják neked a pénzt, hogy megcsináld helyettük. Mert röntgen kell, meg infúzió meg mire várunk már, legalább 2 órája itt ülök. Merészebbje még beléd is köt, hogy te csak ne vizsgálgasd a kedves mamát, mert az orvosi ügyelet beutalta, a doktor úr megvizsgálta, fogd és vidd. Majd miután mégiscsak megvizsgálod a kedves mamát és magadban fortyogva kitolod a lifthez a hordszéket utánad hozzák a csomagokat, hogy „kihoztuk maguk helyett”.

Egy idő után persze ha van türelmed és tapasztalatod kizárod őket, van amelyik szórakoztat is. Például a közlekedési balesetnél megjelenő nejlonszatyros hajler aki egy még égő cigivel a kezébe akarja elmondani, hogy mit látott. A kiömlött benzin mellett. Persze minden alkalommal, amikor egyre szigorúbb hangon küldöd arrébb mindig megpróbálja elmondani, hogy mit látott, de figyelni kell már nagyon, mert rafkós és amikor nem figyelsz, akkor öles léptekkel újra megindul a tócsa felé, hogy beleálljon és onnan ossza az igét. Te meg nem győzöd elhajtani, de legalább van min mókázni utána (és boldog vagy hogy van még szemöldököd mert nem égett le). 

Van, amikor eleged van, amikor a betegellátást lehetetlenné teszik. Előfordult, hogy a kolléga kinyitotta az ampullatárat és a hozzátartozó arcába tolta, hogy válasszon egy ampullát és Ő beadja, mert megunta a követelődzést. Utána mondjuk csönd lett. A hiba persze benned van, saját felelősségük nincs, hiába fulladnak már harmadik napja, ennek az éjszakának így hajnali 3-kor csak nem kéne így nekimenni hívjunk inkább mentőt. Máskor előfordult már, hogy a mentőhívásra azután került sor, hogy beteg előbb a kínai természetgyógyászát riasztotta, majd amikor a köpölyözés nem segített akkor tárcsázta a segélyhívót anginás panaszokkal.

Talán nem is változik semmi, amíg rá nem jövünk, hogy az egészségügy is a társadalom része, hogy a felelősség kollektív. Mert jogosan elvárható a tiszta kórterem, az emberi hangnem, a tisztességes ellátás a beteg felől, de nem elvárható hogy jobb legyen az ellátás, mint az ország többi része mert az egészségügyünk pont olyan amilyet érdemlünk."

 

Várjuk a Te történetedet is az: anyazolmindig@gmail.com-ra

süti beállítások módosítása